Hát kezdjük. 

Nagyon sokszor neki kezdtem már hasonlónak, az első gyerek után. De mindig abbahagytam. Most, hogy itt a második, még több mondanivalóm van...

Mindjárt 5 hónapos és annyi jó és rossz dolog is történt, hogy muszáj megosztanom, Igazából terápiaként magamnak, és hátha mások is vannak ugyanebben a cipőben. 

Az instagrammon és a youtube-on olyan mintha csak tökéletes szülők és gyerekek lennének. És én ettől mindig borzasztóan érzem magam. Mire két hónapos a gyerek, már tökéletes az alakjuk, a gyerek végig alussza az éjszakát, és persze csodás randikra mennek a férjükkel. 

Hát nekem fogalmam sincsen mikor fogom jól érezni újra magam a bőrömben, valószínűleg soha. A második gyerkőcöm 5-7szer ébred éjszaka, és a férjemmel együtt töltött idő az este f9 és f10 között van , amikor mindketten nyomkodjuk a telefonunkat és közben megy a netflix-en még egy Adam Sandler csodás film (imádom).

Nehéz, és talán az is nehezebbé teszi, hogy látom, hogy mások sokkal jobban csinálják. Férjem mondja mindig,hogy náluk sem így van, csak ezt mutatják. És ne nézzem annyit a social médiát. De itt fekszik most is rajtam a kicsi (mert nem hajlandó rajtam kívül máshol aludni). És tudok olvasni, gépezni, meg filmet nézni. De persze mindig a telefonomhoz nyúlok és pörgetem az oldalakat. Ezek ide utaztak, ő éppen xs-es fürdőruhában pózol, pedig most szült. Én meg a kedvenc tréningemben és a bő pólómban ülök, és még rosszabbul érzem magam.

Hagyom magam úszni az árral.

Meglátjuk mi lesz.